Professzionális élménygenerátor a város szélén, ráadásul egy ipari létesítményben? Elsőre furcsán hangzik, de a budapesti gin megérkezett és noha kihívások elé is állított, mindent elkövettem, hogy megkóstolhassam!
Honnan indultam? Na az megér egy misét.
Meghívást kaptam az első magyar craft gin, az Opera Gin Budapest bemutatójára, ahova végül kalandos úton sikerült eljutnom. Hivatalosan 18:00-kor kezdődött a tárlatvezetés, én egy kis késéssel, farkaséhesen de nagy reményekkel szálltam ki a taxiból a Kiss Ernő utca 3 szám előtt 18:18-kor.
Első blikkre is közepesen furcsának találtam, hogy az utcai világítás részben hiányos - az utca ezen felén legalábbis - továbbá, hogy a velem szembenálló lesajnált, ódon házfalon, egy " Tiszta udvar rendes ház " felirat hirdette, hogy egykor itt akár még kézműves gin üzem is állhatott (volna).
'Ezt szerettem volna látni... '
No nem úgy most. Itt ugyanis nyoma sem volt lepárlónak, s mihelyt erre fény derült, kifejezetten hirtelen, obszcén jelzők találtak záporozni a késés terhe alatt frusztrációtól előemésztett lelkem legmélyebb bugyraiból. A következő 30 perc zanzásítva : Taxiba be, terminál elromlott, készpénzállomány 2000, taxi díj 2000. Remek, hisz mind tudjuk, hogy egy jó este záloga ha 0 forinttal érkezünk meg bárhova. Önjelölt pszichoterapeutám, sanszosan szabópéteri kurzuson jógivá érett, újdonsült szellemi vezetőm, azaz a taxisofőröm szerint:
"Nem kell beszarni, csak legyél pozitív, mer' az a titka az életnek".
Miközben hagytam, hogy sejtszinten átjárjon az univerzum által hitelesített mesterem bölcsessége, olyannyira transzba estem, hogy szinte észre sem vettem, hogy megérkeztünk. A varázslat működött, az aznapi második Kiss Ernő utcának már kifejezetten örültem.
Hová érkeztem?
Az egykori gyapotgyárhoz illő ipari miliőben, egy hosszú kihalt folyosóról nyílt egy kék ajtó. Mögötte tompa zene és beszédhang szűrődött ki. Tiszta speakeasy hangulat kerített hatalmába, aztán a kétszáztizenegyes ajtón belépve egy zsizsgő steampunk placc tárult elém, amely egyszerre ízléses és elegáns is. Megnyugodtam.
A tágas showroom központi dísze a lepárló, de ha ez nem lenne elég, eggyel hátrébb éles üzemben megy az interaktív italkészítés a közösségi bárban. Gyakorlatilag előbb kerültem közös nevezőre a hely atmoszférájával minthogy a kabát lekerült volna rólam.
-"Csókolom, kérünk szépen öt italtot"! - Jó, gyere be és csináljuk meg!
Fotó : Horpáczi Dávid
Mit mondanak az érzékek?
Erős csapattal érkeztünk el a kóstoláshoz; a Wine Flow borszakírójával, Borbáth Gabi párlatszakértővel, Horpáczi úrral a sokat kóstolt gasztrofotóssal és a bárvilág szakembereivel színesített társasággal volt szerencsém kóstolni a matériát. Abban rögtön az elején mind egyetértettünk, hogy a látvány után az ital illatában is érződik, hogy az Opera alkotóinál határozott cél az italuk differenciálása.
A Negronira fegyelmezetten kiugrik a kisujj!
Fotó : Horpáczi Dávid
Az ital jellegzetes illatát egy szokatlan összetevő, a mák okozza, melynek enyhe földessége határozott mélységet ad a sokrétű citrusos-fűszeres aromáknak. Ízében tovább fejtegeti saját ars poeticáját a textúrája pedig szinte vajasnak mondható. Ennek az italnak számomra kifejezetten érdekesen gyümölcsös érzete van, az eddig általam kóstolt ginekhez nem hasonlítható, egyensúlyos keveréke a vidám citrusos és az orientális ízeknek. Nem csoda, hiszen a klasszikus fűszerek és a rafinált magyar utaláson ( mák ) kívül is tartalmaz érdekes összetevőket az ital, úgy mint vietnámi citromfű, ánizsmag, levendula és kubebabors.
Brand a lelke mindennek
A hely és a brand koncepcióterve is láthatóan jól átgondolt, a falon art deco stílusú címer díszeleg, melynek központi eleme a budapesti Operát őrző szfinx, kezében borókaágakkal. Még fontosabb, hogy a palack tartalma és külseje is összecseng, egyediség és elegancia határán illeg-billeg anélkül, hogy öncélúvá válna a termék. Ezt a szintet kevés kézműves cég ( kávé, sör, bor ) tudja megugrani. Meggyőződésem, hogy egy brand akkor tud vonzó lenni a mai világban, ha van benne valami 'más' , ami nem a szélsőségek hajszolása, hanem az egyediség, stílus és szakmaiság aranyháromszögének elegye, amit nem kell magyarázni mert mindenki érzi, hogy jelen van.
Fotó: Horpáczi Dávid
Annyi ingert, elnöki pompát és parádét biztosítottak a hely rockstarjai, hogy az élmény alapjaiban meghatározta a márkához való hozzáállásom, nem tagadom. Ők élményt akartak adni és mi pont ezt vihettük haza!
A Hotsy Totsy arzenáljában már tüzelésre készen várakozik az Opera gin!
Ha még nem derült volna ki, rárepülni ajánlott!
